Műsortípusok a médiában

A korábbi fejezetekben már láthattuk, hogy a magyar lakosság médiafogyasztásának legnagyobb részét a televízió nézés teszi ki. Jóval kevesebb időt szánunk átlagosan könyvek vagy folyóiratok olvasására, internetezésre vagy számítógépes játékra. A fiatalabb generációk körében a fejlett világban szinte mindenki rendelkezik már egy second screen-nel. Így nevezték néhány éve azt a második képernyőt, melyet zsebben hordunk és bárhol elővehetjük, hogy megnézzünk egy filmet vagy elolvassuk a híreket, az időjárást, a buszmenetrendet. Nem kérdés, hogy a második képernyőből mára első képernyő lett. Az okostelefonok, tablettek, phablettek előretörése fontos jelenség, éppen ezért a későbbiekben lesz még szó korunk változó médiahasználati szokásairól.

A médiaműfajok nagyban hasonlítanak a filmes műfajokra. Ugyanúgy változnak, átalakulnak, határaik összemosódnak, egyszóval létezik a televíziós műfajoknak is evolúciója. A másik hasonlóság az ontológiájukban (eredetükben) figyelhető meg. A műsorok egyik nagy csoportja alapvetően a valóságon alapul, azaz a dokumentumfilmekre hasonlít. A nem fikciós műfajok általában informálnak, gyakran szórakoztató formában, vagy egyszerűen csak szórakoztatnak. Ebbe a körbe tartoznak a hírműsorok, a magazinműsorok (bulvármagazin, reggeli magazin, heti hírmagazin), a riportfilmek, a sportközvetítések, a  talk showk (délutáni, esti és késő esti), a vetélkedők és a valóságshowk.

A médiaműfajok másik nagy csoportját a játékfilmekre hasonlító fikciós műsorok alkotják: játékfilmek, tévéfilmek, sorozatok, animációs filmek, videoklippek.

Vannak olyan műfajok is, melyek annak ellenére kitalált történetet mesélnek, hogy a néző első pillantásra dokumentumfilmnek is gondolhatná őket (dokusoap). Bármilyen műfajról legyen is szó, alapvető cél az érdeklődés fenntartása és a nézettség maximalizálása. A gyártók – legyen szó multinacionális televíziótársaságokról, youtuberekről, lelkes oktatóvideó készítő amatőrökről – mindent megtesznek azért, hogy jól elmesélhető narratívákat hozzanak létre a valóság kisebb-nagyobb darabkáiból. Így például a sportműsorok és a hírek is úgy „mesélődnek el”, akár egy szappanopera.

A hír

A hír egy olyan alapvető újságírói műfaj, mely hiteles és tényszerű információközlésen alapul. Elvárás, hogy a hír egy közelmúltban történt, lehetőleg a közösség minél szélesebb részét érdeklő eseményről szóljon. Terjedelme rövid és meghatározott szempont szerint írják a hírügynökségek, vagy valamely médiaszolgáltató szerkesztőségének munkatársai. A jól megírt hírben egyetlen felesleges szó sincs és hat alapvető kérdésre ad választ: ki, mikor, hol, mit, miért, hogyan (5W+1H – az angol kérdőszavak kezdőbetűi alapján). Szerkezetét tekintve a legfontosabb információknak kell az elejére kerülni, az úgynevezett lead-be. Ennek a bevezető mondatnak az a funkciója, hogy felkeltse az olvasó/hallgató/tv-néző figyelmét. A hír további része a lead-ben foglaltak kibontásából áll. Az információk fontosság szerinti elnevezése miatt a hír gyakran egy csúcsára állított háromszögként szokták ábrázolni.

Nem szabad a hírt bizonytalanságot sejtető szavakkal kezdeni (esetleg, valószínű, talán). Névvel általában nem kezdenek hírt, kivételt jelenthet néhány igazán nagy név. Közéleti szereplők nevét teljesen ki kell írni. Számokkal sem kezdődhet hír.

A tárgyilagosság miatt kerülni kell a minősítő jelzőket. Minden információt ellenőrizni kell, és csak a valósnak bizonyultak közölhetőek hírként.

A lead mellett a hír formai megjelenése is fontos lehet. A nyomtatott sajtóban találkozunk címmel írt hírrel és mínuszos hírrel. A címmel írt hír esetében a címsornak komoly felvezető, kiemelő jelentősége van, a mínuszos hír kisebb hírértékű, előtte gyakran egy (-) karakter van.

A kapuőrök szerepe

Hogy mi kerül a hír elejére és egyáltalán miből lesz a hír, azt a sajtó munkatársai döntik el. Őket kapuőröknek is szokás nevezni, mert a feladatuk a fontos információk beengedése a média világába. A kapuőrök válogatják és szűrik az információkat és egy adott hírműsoron vagy sajtóterméken belül is információértékük, azaz hírértékük alapján rendezik el.

A hírérték

A hír értékét alapvetően négy tényező befolyásolja:

Az aktualitás mértéke. Minél frissebb a hír, annál fontosabb, hisz egy tegnapelőtti történés már nem érdekli a közönséget. Az aktualitás jelentősége lemérhető a hírversenyen is. Az egyes médiumok gyakran ádáz harcot vívnak azért, hogy egy-egy fontos eseményről elsőként számoljanak be.

2005. János Pál pápa 2005. áprilisában halt meg. Betegsége jól ismert tény volt, ezért nem csak zarándokok, hanem újságírók is elárasztották Rómát. Napokon keresztül figyelték azt az ablakot, amely mögötti szobában a pápa haláltusáját vívta. Pontosan lehetett tudni, ha a lámpa elalszik, az egyházfő elhunyt. A pápa szombat este halt meg, egy olyan műsorsávban, amikor alapvetően szórakoztató jellegű műsorokat sugároztak a televíziók.A két kereskedelmi televízió közül at RTL Klubnál úgy döntöttek, hogy az aktuális műsor alatt egy futó felirat formájában tájékoztatják a nézőket.

A TV2-n épp a Megasztár élő adása futott. Két fellépő között a műsorvezető közölte a stúdióban szórakozókkal és a tv-nézőkkel a hírt, egyúttal kérte, hogy egy perces néma tiszteletadással tisztelegjenek a pápa emlékének. Meglehetősen szokatlan megoldást választottak, hisz kockázatos volt, hogy egy könnyűzenei műsort ilyen komoly hírrel félbeszakítani. Nem volt igazán világos, hogy az egy perces gyászszünetet miért kérték, hisz nem csak katolikusok nézték a műsort. A dolog abszurditását csak fokozta, hogy az egy perc letelte után a show-t folytatták. Sokkal konzervatívabb megoldást választott a közszolgálati televízió szerkesztősége. Ők egy darabig vacilláltak, majd kirakták a képernyőre a futó feliratot. Amikor pedig az éppen műsoron lévő filmnek vége lett, elindították a már napok óta bekészített emlékműsort. Ezzel a közszolgálati televízió a hírversenyt elvesztette, a hírszerkesztőség vezetőjét elbocsátották. A kereskedelmiek közül a TV2 reakciója volt a leglátványosabb.

A szenzáció felhajtó ereje

A szenzáció mértéke. Már a pápa halálával kapcsolatban is látszott, hogy egy hír hírértékét nagyban növelheti, ha egy hír szenzációs, szokatlan, érdekes, vagy ritka. II. János Pál 1978-ban lett pápa, tehát egy nagyon ritka eseményről volt szó, ráadásul egy szinte mindenki által ismert személyről. Lényeges a hírben szereplők ismertsége, pozíciója. Elég csak az angol királyi család folyamatos médiaszereplésére utalnunk.

Fontos lehet azonban az is, ha a hír érdekes vagy szokatlan. Ilyen volt 2014. tavaszán egy maláj utasszállító repülőgép ügye, hisz a gép úgy tűnt egy, hogy később nem találták meg. Ez idáig nem derült ki, hogy mi lett az utasokkal. Persze nem csak drámai hír lehet szenzációs, hanem egy vicces, szórakoztató történés is.

Ami közeli jobban hat ránk

A harmadik szempont az érintettség mértéke. Egy hírt akkor értékelünk és érzünk fontosabbnak, ha földrajzi vagy más egyéb, például kulturális értelemben közelinek érzékeljük. Sokkal nagyobb érdeklődést vált ki egy magyarországi katasztrófa, mintha Bolíviában történne. A kulturális közelségre jó példa Bándy Kata, a fiatal pécsi rendőrnő ügye, aki 2012. júliusában tűnt el, majd néhány nappal később megtalálták a lemeztelenített holttestét. A fiatal nőt már eltűnése után sokan keresték az interneten. A kiposztolt képe hamar ismert lett. A képen egy olyan fiatal, bájos lány volt látható, akihez hasonló ismerőse mindannyiunknak van. Könnyű volt tehát azonosulni az áldozattal és annak barátaival, családjával.

Amikor pedig elkerült a holttest, a közvélemény figyelme még nagyobb lett. Szinte percről percre figyelte mindenki az újabb és újabb információkat a nyomozásról és a feltételezett elkövető elfogásáról. Amatőr nyomozók indultak el és járták be a fiatal nő utolsó útvonalát. Egyikük még a szemeteseket is átnézte, ahol megtalálta az áldozat bugyiját. Mindenkinek volt egy teóriája a bűntényről, sokan gyártottak összeesküvés-elméleteket. A súlyos bűncselekményt a közvélemény messze túlértékelte. Ha mindez egy ötven év feletti hajléktalan nővel történik, valószínűleg egy mínuszos hír lett volna csak. Az USA-ban a jelenséget fehér nő effektusnak nevezik. Eszerint a közvélemény sorsát bizonyos karakterek, így a fiatal, fehér nők jobban érdeklik, mint mások. Ez abból fakad, hogy a többség ismeretségében van hasonló személy (gyermek, barátnő, unoka, stb.)

A nagyobb egész része

Végezetül lényeges, hogy a hír beilleszthető-e egy tematikus keretbe. Volt-e előzménye a hírnek? Az intertextualitásról és a szerialitásról szóló fejezetekben utalunk arra, hogy a nem önmagukban álló információk érdekesebbek lehetnek. A befogadó szereti, ha a hír is folytatásossá válik, mert ezzel egyre tájékozottabbnak érzi magát.

Erre a jelenségre a sajtó viszonylag hamar, még a XIX. század végén rájött. A szépen csepegtetett, folytatásos hírközléssel felkeltették a hírek iránti érdeklődést, aminek köszönhetően az olvasók még akkor is új információkra vágytak, amikor azok éppen nem voltak. Ezt nevezik híréhségnek.

Zámbó Jimmy, a magyar mulatós zene királya 2001. január 2-án, nem teljesen tisztázott körülmények között lőtte fejbe magát. A hír már önmagában is érdekes volt, mert ismert, de megosztó személyről volt szó, aki egy banális baleset áldozata lett. A bulvármédia olyannyira témára talált, hogy a Blikk című újságban közel egy évig címlapon tudott maradni. Napról-napra jelentek meg új információk, hírmorzsák. Ez persze a zenész igen szórakoztató családjának is betudható volt.

Hard new, soft news

Mivel a hírek nagyon sokféle dologról szólhatnak kétféle jelzővel szokás illetni őket. A hard news, vagyis a kemény hír komoly témákról szól. Ilyen lehet a politika, gazdaság, közéleti témák. Ezzel szemben a soft news (puha hír) valami könnyed, népszerű témáról szól. Utóbbi esetében már az aktualitás sem igazán komoly elvárás.

Műholdkép a Vatikánról II. János Pál halála után néhány nappal, 2005 áprilisában. A fényképen jól kivehető a gyászolók tömege a Szent Péter székesegyházzal szemben. A hírügynökségek és TV csatornák közvetítő kocsijai a körrel jelölt területet foglalták el és már napokkal a pápa halála előtt folyamatosan tudósítottak az egyházfő haláltusájáról. Az újságírók még két hétig nem mozdultak, az új pápát csak április 19-én választották meg.

A hírek szerepe az internet korában

Az internet korában lényeges, hogy a korábbi hírszerkesztési elvek és a médiumok fontossága új értelmet nyert. Miként a média történetének vázlatos áttekintésében már láttuk, jó ideig a nyomtatott sajtótermékek számítottak egyedül fontos és első számú hírforrásnak. A rádiós és a televíziós hírgyártás csak lassan indult be és sokszor a sajtóhíreket vették át, dolgozták fel. Az ezredforduló után már egyértelműen az elektronikus médiumok diktálnak. Különösen igaz ez az internetre.

Egyrészről nagyobb a gyorsan elérhető olvasók száma, akik nem csak könnyebben jutnak információkhoz mint a tv-nézők és újságolvasók, de gyorsabban is. Az internetes hírportálokon kialakított sorrend olvasottsága azt is eldöntheti, hogy mi érdekli az olvasókat. Míg egy hagyományos újság esetében este 11-ig el kell dönteni, hogy mi legyen a másnap reggeli főcím, addig az internetes újságoknál ezt óránként lehet változtatni, sőt menet közben átszerkeszteni (bár erre ritkán kerül sor). Mára már a többi elektronikus médium is főként internetes hírekkel dolgozik. A portálok és csatornák a tartalmat egymástól veszik át, így sok az ismétlődés, ami magában rejti a hiba lehetőségét is. Így a nem megalapozott és álhírek is könnyebben terjedhetnek.

A  sajtó átalakulása az internet korában

A nagy nyugati napilapok szépen lassan beszüntetik a nyomtatott kiadványokat és online terjesztésre állnak át, és ez a tendencia ma már hazánkban is érzékelhető. Mivel szabadabb közegről van szó, az internetes újságírás átalakította az újságírás nyelvezetét is, melyben bevetté vált a szleng és a korábban „nyomdafestéket nem tűrő” szavak használata. A stílus tehát közvetlenebbé vált, ez azonban nem minden esetben jár minőségromlással. Egyszerűen illeszkedik a közönség igényeihez.

Az online hírközlés dominanciáját erősíti a visszacsatolás (feedback, kommentelés) és a megosztás lehetősége. A kommenteléssel nem csak egyéni, azaz szubjektív vélemény fűzhető a hírhez, hanem lehetőség van annak tartalmi bővítésére, vagy az újságírói hibák, pontatlanságok javítására. A megosztás jelentőséget pedig a új formája jelenti, hisz az igazán érdekes hírt többen osztják meg.

Tudósítás, riport, interjú

A tudósítás szerkezetében a hírhez hasonló újságírói műfaj, azonban szerepet kap a szubjektivitás. A tudósítást a tudósító jelenléte hitelesíti, hisz ő az, akik az események közvetlen közeléből igyekszik minél pontosabb képet adni, ugyanakkor csak megfigyelő. A tudósító sem a véleményét közli, hanem a tapasztalatait és ezzel igyekszik atmoszférát teremteni. Szerepet kaphatnak érzelmi és hangulati elemek – a bulvár médiában több, a komoly újságírás esetében nyilván kevesebb. A tudósító feladata, hogy átfogó képet adjon, be kell mutatnia az előzményeket, a körülményeket és a várható fejleményeket is. A tudósítás ritkán ad választ az esemény miértjére, inkább háttérmagyarázatot nyújt.

A palesztin vezető, Jasszer Arafat élete utolsó szakaszában komoly betegséggel küzdött. Amikor betegsége olyan súlyos lett, hogy Palesztinában nem tudták kezelni, egy helikopterrel Franciaországba szállították. Arafat a zsidók szemében egy terrorista volt, a palesztinok többsége számára nemzeti hős volt, akinek búcsúztatására sokan elmentek. Miközben a helikopter a levegőbe emelkedett, a tömeg zokogott. A BBC angol rádióadásának tudósítója annyira átérezte a helyzetet, hogy hangja érezhetően elérzékenyült. Az újságírót az eset után megbüntették, mert vétett az objektivitás szabálya ellen. Azzal, hogy a hangja „elfogult” lett, a véleményének adott hangot. Az angol közszolgálati média (BBC) alapelvei – tisztesség, függetlenség, megbízhatóság, érzékenység – ezzel ellentétesek, mert nem gondolt azokra, akik számára Arafat egy terrorista.

A riport sajátosságai

A riport egy tényközlő műfaj, melynek célja az események valósághű bemutatása. A tudósítóval szemben a riporter aktív résztvevője az eseményeknek, aki a részletekből építkezve teszi az olvasót részesévé az eseményeknek. Be kell mutatnia a társadalmi hátteret is és el kell helyeznie a beszélgetést a társadalmi, politikai környezetbe, sőt bizonyos ügyekben állást is foglalhat. A riportban szerepet kaphat a rögtönzés, a pillanatnyi szituációk bemutatása. A jó riport olyan információkhoz juttatja a befogadót, melyek számára amúgy rejtve lettek volna. Fajtáit tekintve lehet például tényfeltáró, oknyomozó, elemző vagy bíráló riport.

Az interjú intimitása

Az interjú a fentieknél személyesebb újságírói műfaj: egy olyan beszélgetés két vagy több ember között, amiről feltételezzük, hogy a témája mások számára is érdekes lehet. Az interjúalany számára a beszélgetés lehetőség arra, hogy eljuttassa álláspontját a közönséghez. A politikusok számára a közszereplés lehetőségét biztosítja. Ugyanakkor az interjúban tükröződik az újságíró személyisége is. Az interjúalany személyével kapcsolatban a legfontosabb, hogy a néző érdekesnek tartsa. Kevésbé izgalmas témánál az interjúalany személye viszi az interjút, izgalmas témánál egy eddig ismeretlen személy is megfelelhet, azonban nem bárki. 2001. szeptember 11-e után, napokon keresztül különféle szakértők szólaltak meg a televíziókban – itt Magyarországon is. Köztük volt egy rendkívül művelt iszlámkutató akadémikus, aki mellesleg a Korán magyarra fordítója is. Az interjú során azonban sem külsőleg nem mutatott jó képet, de beszédhibája is akadályozta abban, hogy megnyerőnek tűnjön. Soha többet nem hívták, noha nála többet az iszlám világ működéséről kevesen tudtak akkor idehaza.

Az interjú végeredményben magánbeszélgetésnek tűnik, de a közönség láthatatlanul is jelen van. Ezért egyszerre intim és nyilvánosságra építő. A leghitelesebb műfaj: itt a legkisebb a lehetősége a manipulációnak, torzításnak. Gyakran átalakul hírré, tudósítássá, közleménnyé, nyilatkozattá a kérdések elhagyásával. Ezért nagyon fontos, hogy az újságíró partner legyen a beszélgetés során, ha kell, akkor képviseljen ellentétes véleményt az interjúalannyal. Nem jó, ha kettejük közül ez egyik magánszámává válik a beszélgetés. Ilyen interjúra sor kerülhet az újságíró felkészületlensége, vagy alkalmatlansága miatt.

Előbbire példa Sváby András 2006 szeptemberi beszélgetése Orbán Viktorral, melyben a politikus ízekre szedte a kérdezőt, aki megsemmisült a beszélgetés végére.

Demcsák Zsuzsa egy reggeli interjú alatt bizonyult alkalmatlannak, a nyelve nem fogott, a kérdései értelmetlenek voltak.

Alákérdezés, álinterjú

De vannak olyan interjúk is, melyeknek nem célja a „keménykedés”. Példa erre Obersovszky Péter beszélgetése a plágiumügybe belebukó Schmitt Pál köztársasági elnökkel, melyről a Magyar Újságírók szövetségének Etikai Bizottsága kimondta, hogy „Obersovszky Péter nem tett fel korrekt, valódi kérdéseket és a válaszokra nem reagált érdemben. A függetlenség látszatát sem kísérelte meg, úgy viselkedett, mintha Schmitt Pál szóvivője lett volna, összekeverte a közszolgálati riporter pártatlan munkáját a korábban agitációs propagandának nevezett tevékenységgel és szemlélettel.”

Az ilyen álinterjúk alapvetően a talkshow-kra jellemzőek. A beszélgetés előre megbeszélt kérdéssor mentén halad és voltaképp a válaszok is előre kitaláltak. Az álinterjú célja nem az érdeklődés, hanem a rejtett marketing, például az interjúalany megjelenés előtt álló könyvének, albumjának, filmjének reklámozása.

Szubjektív újságírói műfajok

Az újságírásban az objektív műfajokon kívül találkozhatunk szubjektív, véleményközlő műfajokkal is. A glossza például egy rövid, csattanos, ironikus hangvételű szövegtípus. Célja a közérdek érvényre juttatása. Ilyen szempontból rokon a jegyzettel, mely szintén rövid és egy aktuális és fontos hírre reagál általában. Gyakran morális, erkölcsi tartalommal bír.

Terjedelmesebb műfaj a kommentár, mely egy hír hátterét igyekszik bemutatni, azaz hírmagyarázat. A szerző egy aktuális esemény vagy téma kapcsán foglal állást, megvilágítva a téma fontosságát, összehasonlítva a nyilvánosságban jelenlévő felfogásokkal, ítéletekkel. Segíti az olvasókat, hogy kiismerjék magukat az információk sűrűjében. Az elemzést általában szakújságírók végzik, akik egy adott terület alapos ismerői.

A kritika tájékoztatást nyújt egy művészeti alkotásról. A szerző sajátos értékrendje mentén, de objektíven mutatja be a művet annak érdekében, hogy felkeltse a befogadó figyelmét. Nyelvezete közérthető, ugyanakkor tükrözi a hozzáértést, a tudományosságot. A kritikus kapcsolatot jelent az alkotó és a közönség között. Segíti az eligazodást a legfrissebb művészeti törekvések és művek között. A kritikusnak hatalma van, szavai dönthetnek egy mű sikeréről vagy bukásáról.