A hagyományos (analóg) képrögzítés fényre érzékennyé tett lapra vagy tekercsre történik. A digitális képrögzítés esetében a fényérzékeny anyag egy elektronikus szenzor, mely a fényt elektromos jelekké, leegyszerűsítve nullák és egyesek kombinációivá alakítja. Ezeket a matematikai összefüggéseket aztán különféle eljárással lehet tárolni, illetve megjeleníteni, kinyomtatni, levilágítani (előhívni), kivetíteni.

A létrejövő képet azért nevezzük technikainak, mert eltérően a rajzolt, festett képektől, az előállításához egy arra alkalmas készülék szükséges. A kép készítője jelentős mértékben ki van szolgáltatva a rendelkezésére álló technológiának. Az alkalmazott nyersanyag, fényképezőgép, objektív, fényforrások sokkal jobban befolyásolják a technikai képet, mint maga az alkotó. Nyilvánvaló, hogy jobb technikai eszközökkel jobb felvételeket lehet készíteni és ez igaz az állóképek és a mozgóképek tekintetében is. De a legkiválóbb technika sem képes önálló alkotásra.

A fény szabályozásának jelentősége

Érdemes megvizsgálni, hogy milyen alapvető tulajdonságokkal rendelkezik a technikai kép. Lássuk tehát, hogy melyek azok a paraméterek, melyek változtatásával a kép készítője befolyásolni tudja a végeredményt.

Mivel a technikai kép, azaz a fénykép úgy születik, hogy a sötétkamrába egy nyíláson át fényt engedünk, amely a nyílással szemben lévő fényérzékeny felületen változást idéz elő, így könnyen megérthető, hogy rögtön két fontos tulajdonságról szót kell ejtenünk: a megvilágítási időről és a blendenyílásról.

A megvilágítási idő jelentősége

A megvilágítási idő az az idő, ameddig a fényképezőgép zára nyitott állapotban van és beengedi a fényt. Szakkifejezéssel ezt expozíciónak hívjuk. Mint láttuk, az első fotó nyolc óráig készült, de Daugerre korai képeinek elkészítéséhez is tíz perc kellett. Ezzel szemben – köszönhetően a fényérzékeny nyersanyagoknak és a folyamatosan fejlődő digitális technológiának – ma már (és jó ideje) a másodperc töredékéről beszélünk. Az expozíció ideje a jobb fényképezőgépeken a tetszőleges „B” időtől akár az 1/4000 másodpercig terjedhet. Minél rövidebb az expozíció ideje, annál kevesebb fény kerül a gép belsejébe. Tehát rövid záridővel akkor tudunk fotózni, ha több a fény vagy mesterséges megvilágítást (pl.: vakut) alkalmazunk. Az expozíciós idő növelésének több következménye is van. Egyrészt rosszabb fényviszonyok mellett jobb kép készíthető, másrészt a fotózás tárgya elmozdulhat, harmadrészt maga a fényképezőgép is bemozdulhat. Gyorsan mozgó tárgyakról csak rövid záridővel lehet képet készíteni. Ez a mozgóképek esetében is igaz.

A képkockaszám

A mozgóképek vetítésének szabványos sebességét az egy másodperc alatt levetített képek számában mérik, ami hagyományosan 24 képkocka/másodperc (angolul frame/secundum, röviden: fps). A televíziós szabvány 25 képkocka/másodperc, azaz pontosabban 50 félkép/másodperc lett. Itt ugyanis a képek frissítése nem egyenként, hanem a páros és páratlan sorok kirajzolásának váltakozásával történik. A lényeg mégiscsak ugyanaz: az emberi szem, illetve az agy képtelen arra, hogy másodpercenként 20 képkocka között különbséget egyen, az állóképeket folyamatosságnak érzékeli. Tehát egy olyan kamerával, mely másodpercenként 2500 fényképet készít, 25 képkockás lejátszásnál százszoros lassítást lehet elérni. Hasznos lehet ez például sportközvetítések esetében.

A modern, mindenki számára elérhető kamerák, telefonok képesek a másodpercenkénti 60 vagy 120 képkocka rögzítésére. Ettől a képminőség nem javul, de normál (24/25/30) képkockás sebességgel lejátszva lassított felvételt kapunk.

A blendenyílás szerepe a képalkotásban

Visszatérve az exponálásra, a következő tényező a fényképezőgépünk elején található nyílás mérete. A blende egy olyan változtatható lamella rendszer, mellyel szabályozható a nyílás mérete. A kisebb blende kevesebb fényt, a nagyobb blende több fényt eredményez. A fényképezőgépbe így érkező fénynek aztán van egy sajátos tulajdonsága: nagyobb blendével kisebb mélységélességű képet, míg kisebb blendével nagyobb mélységélességű képet lehet készíteni. Az emberi szemmel felfogható látvány esetében nincs nagy jelentősége a mélységélességnek, hisz az egészséges szem esetében nagyon széles az a tartomány, amelyet élesnek érzékelünk. A fényképezőgép (kamera) objektívje azonban egy optikai rendszer, mely a három dimenzióból kettőt képez. Ennek a képnek aztán lesz olyan területe, mely még nem éles és olyan is, amely már nem éles. A kettő közötti terület tulajdonképpen a mélységélesség.

A nyersanyag dinamikatartománya

A fényképezésnél még figyelemmel kell lenni arra, hogy a nyersanyag vagy digitális érzékelő dinamikatartománya nem azonos az emberi szemmel, amely a látvány különféle fényviszonyait kompenzálja. A technikai képen azonban lehetnek jól exponált részletek, de alul- vagy felülexponáltak is. Ha a kép vagy egy részlete alulexponált, akkor túl sötét, ha túlexponált, akkor túl világos képet kapunk.

Az objektívek fajtái

Röviden tekintsük át, hogy a technikai kép létrehozása szempontjából miért érdekesek az objektívek. Az objektív egy cső, melybe különféle formájú és darabszámú üveg vagy műanyag lencsét építenek. A különféle eszközök három fontos tulajdonsággal rendelkeznek. Egyrészt fontos a fényerősség, azaz mennyi fényt enged át a lencserendszer. A nagyobb fényerejű objektívekkel kevesebb fény esetében is lehet nagyobb záridővel fotózni. Ezek azonban általában drágábbak, mivel nagyobb és drágább lencséket tartalmaznak. A legfontosabb azonban, hogy az objektív milyen fókusztávolságú, ez egyben meghatározza a képalkotási szöget is.

A fókusztávolság alapján lehetőség van az objektívek csoportosítására is:

Szabvány, vagy normál objektívek. A fókusztávolság a hagyományos kisfilmes (36×24 mm) formátumra fordítva 50 mm körüli. Az így készült képek ahhoz a látószöghöz hasonlítanak, amit az ember a saját szemével lát.

Nagy látószögű objektívek: a fókusztávolság 15-50 mm közötti tartományba esik, a betekintési szög nagyobb, mint a szabad szemmel érzékelhető.

Teleobjektív: 50 mm feletti fókusztávolság esetén, akár 500 mm-ig (vagy még tovább). Ezek funkciójukat tekintve a távcsőhöz hasonlítanak. Közelebb hozzák a felvétel tárgyát.

Különleges objektívek

Halszem objektívek: 8-15 mm között. 180°-os látószöggel rendelkeznek.

Makróobjektívek, a teleobjektívekhez hasonlóan nagyítják a felvétel tárgyát, illetve igen közelről lehet 1:1 méretarányú képet készíteni velük.

Perspektíva-korrekciós objektívek. Ritkán használt típus, de épületfotózáshoz kiváló, mert a nevéből adódóan csökkenti a perspektíva okozta torzulásokat. Az ilyen objektívekkel készült képekhez hasonló optikai hatás érhető a digitális tilt-shift technikával (makettnek tűnő távoli dolgok). Ebben az esetben a mélységélesség kreatív  eszközként használható.

Fixik és gumioptikák

Ha az objektívek gyújtótávolsága állandó, akkor fix objektívekről beszélünk. Ha változtatható, akkor zoom objektívekről van szó. Nem túl elegáns régi szakkifejezéssel ezek gumioptikák. A kifejezés jól adja vissza, hogy egy mozdulattal széles skála között változtatható, nyújtható a fókusztávolság. A legtöbb esetben ilyen objektíveket használnak a fotósok.

A fentiekből következik, hogy a nagy látószögű objektívekkel nagyobb tartományt lehet befogni, egyúttal a mélységélesség is nagy, míg a teleobjektívek kis szöge kicsi mélységféleséget eredményez.

A leggyakrabban használt blendenyílások

Objektívek különféle blendenyílássalnt

A mélységélesség és a blende kapcsolata

Kicsi mélységélesség. Az emberi szem ezt a látványt nem tudja létrehozni, csak a fénykép objektívje.

Hosszú záridejű expozíció. A zár 10 másodpercig volt nyitva.

Rövid záridejű expozíció (500-ad másodperc)

Rossz fényviszonyok mellett, hosszú záridővel könnyen bemozdul a téma, vagy zajos lesz a felvétel

A gyújtótávolság és a látószög kapcsolata

A nagy látószög torzítja a perspektívát és nagy a mélységélesség

Felvétel halszem objektívvel.

És ugyanonnan teleobjektívvel.

A teleobjektív kiemeli a személyeket az előtérből.

Kicsi mélységélesség érhető el a teleobjektívvel.