f2
A fotográfia feltalálása és a mozi születése
A mozgókép előzményének tekinthető minden olyan eljárás, alkotói módszer, amely képek segítségével kíván történeteket, helyzeteket, eseményeket elmesélni. Az, hogy a képek térben vagy időben helyezkednek el egymás után, már leginkább technikai kérdés. A mai értelemben vett mozgókép megszületésének alapja, hogy a képek pillanatról pillanatra követik egymást, de térben mindig ugyanazon a helyen. Az egyiptomi sírok, templomok képszalagjai, a görög templomok frízei, a római Traianus-oszlop spirálisan körbefutó domborműsora, a középkori templomok Biblia Pauperum képei vagy szárnyas oltárai, a modern képregények ezzel szemben mind-mind térben egymás után sorakozó képecskék.
A fotográfia
A film megszületésének előzménye a valóság pillanatról pillanatra történő megörökítése. Ehhez a XIX. század elején Daugerre, Niépce és Talbot által kidolgozott fotográfia vezetett el. A fotó alapkészüléke egy középkor óta ismert, az arabok által is leírt eszköz. A camera obscura egy doboz, amelyre egy apró lyukat fúrnak és az ezen keresztül behatoló fény a lyukkal szemközti oldalra rajzolja a dobozzal szemközti látvány fordított állású képét, azaz a camera obscurában létrejön a háromdimenziós látvány síkra fordított képe. A doboz falán „lebegő” képet rögzíteni kell, hogy fényképet kapjunk. Másrészt meg kell oldani a kép minőségével kapcsolatos problémákat.
A XIX. században már ismertek voltak a fényérzékeny ezüst alapú vegyületek. Leginkább ezüst-bromidot vagy ezüst-jodidot alkalmaztak erre a célra. Kezdetben az üveglemezre felvett emulzió csak kis mértékben volt fényérzékeny, tehát a megvilágítási időnek igen hosszúnak kellett lenni. A kellően éles képhez ráadásul egészen kicsi lyukat kellett készíteni az kamerára. Minél kisebb a lyuk, annál kevesebb fény jut be, ez pedig az expozíciós idő növekedésével jár.
A fotográfia úttörői
Az első használható fotográfiai eljárást egy francia vegyész, Nicéphore Niépce fejlesztette ki az 1820-as években, amikor a litográfia továbbfejlesztésén dolgozott. Ezüst-kloriddal illetve bitumennel vont be ónlemezt, de kezdetben a hosszú távú fixálást nem tudta megoldani, így a képei rövid időn belül eltűntek a lemezről. 1826-ban azonban sikerült elkészítenie a világ első fényképét, mely 8 órás expozícióval (megvilágítással) jött létre és a Kilátás az ablakból címet viseli.
Innen a találmány fejlődése felgyorsult, köszönhetően a Niépce-vel társuló Luis Daguerre-nek, aki tulajdonképpen lenyúlta társa találmányát, majd annak korai halála után továbbfejlesztette azt. 1837-re megszületett a róla elnevezett dagerrotípia. A találmányt a francia állam megvásárolta és közkincsé tette, így szabadon használható lett. Nem úgy, mint az angol Henry Fox Talbot eljárása, a talbotípia.
Talbot a két franciával párhuzamosan dolgozott a képrögzítés problémáján. Eljárása kevésbé volt jó minőségű, mint a dagerrotípia és több szabadalom is védte. Végül a két feltaláló – Talbot és Daguerre – perre is ment a jogokért.
A kép szalagra kerül
A technológia fejlődésével az apró nyílást lencsékből álló objektívre cserélték és az emulzió is sok változáson ment keresztül. Ennek köszönhetően a megvilágítási idő a másodperc töredékére csökkent. Az üveglemezt celluloid-szalag váltotta fel, amely hamarosan perforációt is kapott. Az Eastman Kodak Company jóvoltából megnyílt az út az amatőrök számára is. 1888-ban mindenki számára használható fényképezőgépet dobtak piacra és megnyíltak az első előhívólaborok is. A XX. század elejére kialakult a mai filmhez nagyon hasonló nyersanyag.
A fázisfényképezés feltalálása
A mozgókép rögzítést megelőzte a fázisfényképezés kifejlesztése. Leginkább tudományos célból alkotta meg Marey és Muybridge azokat az eszközöket, melyek egy másodpercen belül több képet is tudtak rögzíteni. Ezzel az eljárással az ember számára addig soha nem látott dolgokat figyelhettek meg: állatok, emberek mozgásának különböző fázisait. A gyorsan egymás után „lejátszott” képek pedig visszaadták a mozdulatsort.
Az amerikai Eadweard Muybridge Kaliforniában dolgozott szabadtéri fotósként, amikor 1872-ben felkérést kapott cége a kormányzótól, hogy válaszolják meg a kérdést: a vágtató lónál van-e olyan pillanat, amikor valamennyi patája elhagyja a földet? A közkeletű elgondolás az volt, hogy igen, de a bizonyítékot a fotográfia szolgáltatta. 1877-ben tizenkét fényképezőgépet állított sorba, melyek az előttük vágtató ló mozgását vették fel ezredmásodperces eltéréssel. A mozgásfázisok fényképeiből egyértelmű lett, hogy a ló összes lába akkor hagyja el a földet, amikor mindet maga alá húzza és nem akkor, amikor kinyújtja.
1887-ig több mint húszezer felvételt készített és tizenegy kötetben kiadta őket Animal Locomotion címmel. A munkáin az állatok mozgása mellett az ember is megjelent, hogy aztán ez váljon az egyik legfontosabb motívummá. Van olyan sorozata, mely 30 kamerával készült.
A francia Étien-Jules Marey 1882-ben kifejlesztett fotópuskája másodpercenként 12 felvétel elkészítésére volt alkalmas. Abban tért el Muybridge találmányától, hogy a képeket egyetlen gépben, így egyetlen nézőpontot használva hozta létre. A fotópuskával elsősorban repülő madarakat fényképezett, a mozgás analízise érdekelte. A kronofotográf már nem egy forgó tárra rögzítette a képeket, hanem egy lemezre.
A vetítőgép őse
A mozi előzménye volt a laterna magica-nak nevezett eszköz, a vetítő őse. Üveglapokra festett képeket tudtak vetíteni a lámpásnak és a lencséknek köszönhetően. A varázslámpás is több évszázada ismert volt. Léteztek olyan „filmecskék” is, amelyeknél az egyik üveglapra egy tájkép volt festve, míg egy másikra például egy vonat. Ha az egyik előtt eltolták a másikat, a falra vetített képen úgy tűnt, mintha a vonat elrobogna a dombok közt.
A mozgókép születése
Az első fáziskép vetítésére alkalmas készülékeket zoetrópnak illetve praxinoszkópnak nevezték, de ezek mellett több más találmány is létezett. Az áttörést Edison kinetoszkópja (cinetoscope) jelentette. A híres feltaláló egyik asszisztense, bizonyos William Dickinson 1891-ben olyan készüléket készített, mely nagyjából 20 másodperces filmecskék felvételére illetve lejátszására volt alkalmas. A kinetoszkóp pénzbedobással működött, és egy egyetlen beállításból álló néma, fekete-fehér filmecskét mutatott be – mindössze egyetlen néző számára. Nem igazi mozi volt tehát, mindössze annak egy nagyon fontos előzménye. Edison sok fantáziát nem látott a készülékben, így a pálmát egy francia testvérpár vitte el előle. A mozi gyors sikere után Edison és vállalata belépett a piacra és az amerikai keleti parton meginduló filmgyártás egyik vezetője lett. Egyik legnagyobb vetélytársává korábbi asszisztense, William Dickinson vált.
Edison kinetoszkópja 1894-ből
A Lumière testvérek kinematográf (cinematograph) nevű találmánya sikeresen egyesítette minden korábbi gép hasznos tulajdonságát. Egyszerre volt alkalmas képrögzítésre és vetítésre. August és Luis Lumière apjának jól menő fotócikk gyártó üzeme volt Lyonban. A két testvér is itt dolgozott, majd apjuk visszavonulása után kezdtek kísérletezésbe, melynek eredménye a kinematográf lett.
Az első filmek első vetítése
A készüléket 1895. februárjában szabadalmaztatták, majd több zárt körű (szakmai) vetítés után 1895. december 28-án került sor az első nyilvános vetítésre. A párizsi Grand Café India termében összegyűltek fejenként egy frankért 10 rövidfilmet mutattak be. Ezek közül a leghíresebb A munkaidő vége, a Kisbaba reggelije és a Megöntözött öntöző című egyperces, néma és fekete-fehér filmecske lett. Edisonékhoz hasonlóan itt is csak egy beállítást (nézőpontot) alkalmaztak, és ezek is külső helyszíneken lettek felvéve. Lumière-ék leghíresebb filmje a kiválóan komponált A vonat érkezése csak később került a műsorba. Valamennyi korai filmjükről elmondható, hogy első pillantásra dokumentumfilm szerűek, ugyanakkor valamennyi legalább részben megrendezett (kitalált és eljátszott), azaz a készítők nem bízták a véletlenre.
A siker óriási volt, ennek köszönhetően a két testvér operatőrök tucatjait alkalmazta, akik hamarosan az egész világon bemutatták a filmeket, egyúttal felvették a helyi nevezetességeket és érdekességeket. 1903-ra már több mint 2000 filmet forgattak, de a jövő sikere a kis érdekességek helyett a hosszabb, történetmesélésen alapuló játékfilmekben rejlett. Erre a piacra azonban már új szereplők léptek be, miként az a filmtörténetről szóló fejezetből majd kiderül.
Lumière-testvérek: A munkaidő vége
A camera obscura működését bemutató ábra
Akár egy szoba is használható camera obscuraként
Niépce: Kilátás az ablakból című képe (1826)
Daguerre: Boulevard du Temple (1838)
Muybridge: A ló mozgása / fáziskép sorozat (1878)
Marey a fotópuskával és
Marey: Távolugrás nekifutásból / fáziskép sorozat (1886)
Praxinoszkóp
August és Luis Lumière